Kikus

Az egyik szemünk sírt, a másik pedig nevetett, hiszen Kiki 3 éves lett, és elment a "nagyoviba", ahogy ő mondta.
Szélvészként érkezett meg közénk, minden érdekelte, mindig kérdezett, csacsogott.
Nem tudtam elkezdeni olyan mondókát, vagy versikét, amit ne ismert volna, és folytatta velem nagy beleéléssel.

A kézműveskedés eleinte nem nagyon érdekelte, pár perc múlva már pattant is fel, és szaladt valami számára érdekesebb felé. Idővel ez nagyon sokat változott, fokozatosan türelmesebb, kitartóbb lett, és befejezte műveit. Alkotásait aztán büszkén mutatta Anyának, Apának, Mamának, Papának és Gabikának is.
Emmával nagyon jó barátnők lettek az első perctől kezdve, és a legnagyobb egyetértés pillanatok alatt tudott kiabálós veszekedésbe is átcsapni. :)A lányok már csak ilyenek!
Haját rendszerint a napköziben újra fontuk, gumiztuk, és általában azt is megbeszélték mindig Emmával, ki milyen ruhában érkezett aznap a napközibe.
Igazi csajos nagylány Ő, akit hívtunk Kikinek, Kikusnak, néha Krisztinek.:)
Kívánunk neked drága Kikus boldog, élménydús, örömteli ovis éveket!